Szeptember 18-án Pécsen kirándult a 6. osztály. Ez a kis túra még az 5. osztály végéről elmaradt osztálykirándulás bepótlása volt. Varga Tamás, a Pécsi Zoo munkatársa mintegy 2 és fél órás vezetése mellett igazi zoopedagógiai élményben részesült a társaság, közelről megfigyelhették több állat etetését is, sőt ők maguk is adhattak csemegét némelyik állatnak. Rengeteg érdekességet megtudhattak a bejárás során az állatok világáról, s azt is megjegyezném, hogy rengeteg jó dolgot ők maguk is hozzászóltak. Figyelmükért és fegyelmezett viselkedésükért dicséretet is kaptak. Köszönjük Tamásnak ezt a tartalmas, iskolán kívüli természettudomány foglalkozást!
Most pedig jöjjön, hogy látta mindezt az osztály! A következő idézetek már az ő irodalomórai beszámolóikból kerültek szemlézésre:
"Már odafelé élveztük az utat: a vonaton kényelmesek voltak az ülések, finomak a nasik és jó a társaság. Tudtunk sokat beszélgetni és szép volt az ablakból a táj.
Az állatkert felé gyorsan mentünk a busszal, de bevettük az éles kanyarokat. Gyönyörű volt a kilátás a busz ablakából. Kész hullámvasút volt, de én azért nem bíznám az életemet a sofőrre.
Amíg vezetőnket vártuk, vehettünk üdítőt és emléktárgyakat. Láttunk kiállítva mamut és kardfogú tigris csontokat is. Nézegettük a csimpánzokat is, az egyik, Joe többször is nekiugrott az üvegnek, hogy megijesszen minket.
Az ékszerteknősök nem őshonosak nálunk, szépek voltak. Láthattuk, milyen nagyra megnőnek, ezek olyan példányok voltak, akiket kitettek a gazdáik, mert nem fértek már el a terráriumban.
Perzsa párducot és pumát is láttunk, szép volt mind a kettő, a leopárd színe egybeolvadt a faágak árnyékával, a puma egy kicsit daginak tűnt.
A mosómedve nem akart a szemembe nézni, mert aludt a fa tetején.
Lustálkodtak az oroszlánok és a hiénák is, megtudtuk, hogy ők a szabadban halálos ellenségek.
Két fehér tigrist is láttunk, Lukréciát és Szerénkét. Megtudtuk, hogy az élőhelyük miatt fehérek, de nem albínók.
Nyikolaj medve nagyon ügyesen emelgette a mancsát, együttműködött a mogyoróért.
A varik hangosak voltak, verekedtek, de őket is etethettük. A papagájok is jó hangosan ricsajoztak.
Bálint és Ágnes, a vízilovak is akkor kaptak enni, amikor ott voltunk. Szép nagyra tátották a szájukat és a foguk is elég nagy volt. Később Bálint még hisztizett kicsit, mert kevésnek tartotta a kaját.
A kedvencem a gyűrűsfarkú makik voltak, akikhez bementünk és mazsolával etettük őket. Közülük Sanyi nem mert odajönni hozzánk, de mi odamentünk és őt is megetettük.
Állatkert után ettünk egy nagyon finom ebédet az Apolló étteremben, mindenki jól bezabált pukkadásig teleette magát.
A Zsolnay kútnál lehűtöttük magunkat, láttunk egy lépcsőről folyó vízesést is. Megnéztük a török templomot és egy minaretet is.
Hazafelé már fáradtak voltunk a vonaton, de kényelmesen utaztunk, vehettünk üdítőt a büféskocsiban és még énekeltünk is.
Tamásnak hálás vagyok a körbevezetésért, Attila tanár úrnak pedig a remek élményekért és a finom éttermi ebédért."
(a 6. osztályosok visszaemlékezései)
További képek a Pécs, 6. osztály galériában!