Híreink

Az idén már tizennegyedik alkalommal került kiírásra a honvédelmi témák alapján hazaszeretetre és a hősök tiszteletére nevelő kárpát-medencei gyermekrajz pályázat a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely és a nagyváradi Tanoda Egyesület közös szervezésében. A pályázat egyik fővédnöke évek óta Spányi Antal püspök atya.

Idén a rajzpályázat Karddal és ecsettel címmel került kiírásra, s ezzel kínáltak lehetőséget arra, hogy az alkotni vágyók a magyar történelemből katonát, katonákat, vagy hősies tetteiket megjelenítsék.

Öröm számunkra, hogy az idén is számos művet készítettek tanulóink, iskolánk évek óta tartó aktív részvételét Oláh László, a verseny egyik fő szervezője a díjkiosztó során kétszer is megköszönte. Ma, az ünnepélyes keretek között megrendezett eredményhirdetésen örömmel tudtuk meg, hogy Fekete Flóra 3. osztályos, Hanák Milán 5. osztályos és Turzai Zétény 5. osztályos tanulónk művét különdíjjal, Mohai Noémi Fanni 5. osztályos és Szeip Angelina Amira 5. osztályos nebulóink rajzát ezüstceruza fokozattal, Ősz Auróra Izabella 7. osztályos diákunk alkotását pedig aranyceruza díjjal jutalmazta a zsűri. 

Eredményük azért is dicséretes, mert a Magyar Kultúra Napján indított Kárpát-medencei gyermekrajz-pályázatra idén 1378 pályamunkát küldtek be a gyerekek, s így igencsak népes mezőnyben állták meg a helyüket. A díjkiosztó során valamennyi alkotást ki is vetítették a szervezők, s örömmel fedeztük fel mi is beküldött rajzainkat, amelyekből többet a tárlaton is kiállítottak! A díjazottakon túl a többi résztvevő munkáját is elismerték egy szép emléklappal a szervezők. Nagy öröm volt számunkra, hogy a jutalmakat a gyerekek fenntartónk, Spányi Antal püspök atya jelenlétében vehették át, aki kedves szavakkal meg is köszönte a munkájukat, s azt, hogy méltóképpen képviselték iskolánkat.

Külön meglepetésként pedig Kiss Attila főigazgató úr is emléklapot vehetett át, mivel iskolásaik minden alkalommal lelkesen részt vesznek a pályázaton és sok szép rajzot küldünk be minden évben. Főigazgatónknak történelem szakos tanárként jólesett a gesztus, hiszen valóban szíve csücske a pályázat és kiemelten törekszik a gyerekek hazaszeretetre nevelésére, de itt szeretné kiemelni, hogy ez az emléklap nem csak az övé, az elismerés egyaránt megilleti valamennyi pedagógusunkat, aki az alkotások készítésében rajztanárként, osztályfőnökként vagy akár fejlesztő pedagógusként motiválta gyermekeinket az elmúlt 14 év során és jár a köszönet azoknak a szülőknek is, akik gyermekük felkészülését otthon tudták segíteni. Az érdem tehát közös, köszönet minden közreműködőnek! S köszönet a fuvarért Turzai Kornélnak!

Gratulálunk a szép sikerhez, jövőre ismét benevezünk! 

További képek és rajzaink a Karddal és ecsettel galériában!

Iskolánk tanulói évek óta részt vesznek ezen a versenyen is, idén 69 diák készített rajzot a pályázatra, ez 98%-os arányú részvétel. Örömmel közölhetjük, hogy a befektetett munka most is meghozta gyümölcsét:

6-10 éves korcsoport: 3. helyezett: Juhász Hanna

11-14 éves korcsoport: 1. helyezett: Hanák Milán, 3. helyezett: Ősz Auróra Izabella

15-18 éves korcsoport: 2. helyezett: Bacsa Fanni, 3. helyezett: Segesdi József Zoltán

Teljesítményükhöz gratulálunk, köszönjük a többi résztvevő munkáját is, valamint köszönjük Szloboda Mariannának és Millei Dominikának a díjkiosztóra történő autós szállítást!

További képek és beküldött rajzaink a A tűz nem játék galériában!

A mai napon iskolánk 16 tanulójának lehetősége adódott ellátogatni Budapestre a Svábhegyi csillagvizsgálóba. Ennek előzménye, hogy az üstökösökről töltöttek ki egy online tesztet természetórán a felsős osztályok és iskolánk is bekerült a nyertesek közé.

A Déli pályaudvarig vonattal mentünk, majd busszal indultunk tovább a csillagvizsgálóba, ahol nagyon tartalmas 2 órát tölthettünk el. Elsőként megmérhettük magunkat egy univerzális mérlegen, ami azt mutatta meg, hogy mekkora lenne a súlyunk más égitesteken, mint pl. a Holdon, Marson, Jupiteren, Plútón, Napunkon vagy akár a Rák-köd elképesztően sűrű neutroncsillagán. Érdekességképp: a csekély gravitációjú Plútón 2-3 kg, míg a neutroncsillagon sok tonnányi lenne a súlyunk.

A mérlegelést követően megnéztük a tárlókat, ahol pl. a meteroritok szerkezetéről készült fotót, vagy híres meteroritok darabkáit láthattuk (értékük: 1 gramm kb. 1000 euró), majd egy nagyon érdekes előadást hallhattunk a meteoritok fajtáiról, szerkezetéről, kisfilmet a légkörben történő elégésükről („hullócsillagok”), a leghíresebb földi meteoritkráterekről. Megtudhattuk, hogyan segítheti a meteoritok vizsgálata a Naprendszer keletkezésének megértését és térképes szimulációt láthattunk arról is, hogy mi történne, ha Budapesten becsapódna egy adott tömegű meteor (szerencsére csak elméletben. Mikroszkópok alatt meg is vizsgálhattuk a különféle meteoritok csiszolatának szerkezetét, sőt kilenc különféle fajta meteoritdarabkát kézbe is vehettünk. Volt köztük a Holdról érkező meteorit, két kézzel megfogni javasolt vasmeteorit, sőt olyan is, amely mágnesként működött, illetve üvegszerű tektit, amely a meteoritok becsapódása során keletkezett.

Ezután következett a program második része: az előadóteremből átsétáltunk a csillagvizsgáló kupola alá, ahol először megtudtuk, hogy a téli hideg estéket milyen ruházattal vészelték át a kemény mínuszokban vizsgálódó csillagászok akkor, amikor még nem volt elektronikusan fűthető kabát (a bakancsra húzható „csizmát” fel is próbálhattuk). Majd kipróbáltuk, hogyan kell megnyitni a kupola tetejét, ha szeretnénk az eget látni, illetve hogyan lehet a megnyitott kupolatetőt elforgatni, követve az égitestek vándorlását. Többféle távcsövet is kipróbálhattunk: megfigyelhettük a napot és a napfoltokat, és a Vénuszt is. Eközben rengeteg érdekességet megtudtunk a bolygókról is. A Vénuszon pl. hosszabb egy nap, mint egy év (a lassú tengely körüli forgása miatt), a Nap ott keleten nyugszik és nyugaton kél, a klímája iszonyúan forró, a vulkánjai pedig palacsintavulkánok, nem úgy épülnek fel, mint földi társaik. A Mars vörös színéről kiderült, hogy azt a rozsda okozza, a víz ezen a bolygón már 2 fokon felforr a kisebb légköri nyomás miatt, a napot pedig kékes színben láthatjuk kelni és lenyugodni.

A kupolából még visszamentünk a látogatóközpontba, ismét körülnéztünk egy kicsit és lehetőség volt emléktárgyakat is vásárolni. A program végén csoportképet is készíthettünk a kupola előtt, búcsúzáskor pedig tapssal köszöntük meg a sok érdekességet, amiben ma részünk lehetett.

Köszönjük a csillagvizsgáló munkatársainak, hogy ez a program megvalósulhatott, élményekben gazdagon térhettünk haza.

További képek a Svábhegyi Csillagvizsgáló galériában!

Igazi májusi szép időben, a jó Isten templomában, a Fatimai Szűzanya első magyarországi kegyhelyének lombsátra alatt szolgáltatta ki egyházmegyénk mezőföldi kerületének  58 fiatal tanulója és 2 felnőtt igénylője számára a bérmálás szentségét Spányi Antal püspök atya. Az ünnepi szentmisére a kerület szinte mindegyik településéről, így többek között Alapról, Alsótöbörzsökről, Sárbogárdról, Sárszentmiklósról, Pusztaegresről, Nagylókról, Sárosdról, Sárszentágotáról, Sárkeresztúrról és Kálozról egyaránt érkeztek bérmálkozók.

A szentmise kezdetén a bérmálkozók képviselői, az alsószentiváni egyházközség részéről Fekete Zoltánné világi elnök, valamint a Mezőföldi kerület képviseletében Mészáros János kanonok is köszöntötte Spányi Antal megyéspüspök atyát.

A főpásztor a fiatalokhoz intézett szavaiban említette, hogy van közös abban, ahogy mi most itt vagyunk, illetve ahogy Krisztus mennybemenetelét követően az apostolok és sokan mások összegyűltek és várták, hogy eljöjjön a Szentlélek, ahogyan most itt is sok helyről gyűltek egybe azok, akik a Szentlélek ajándékait szeretnék megkapni. Ha nem is annyian, mint egykor az apostolok és követőik, de sokan vagyunk itt, akik várjuk, hogyan fog bennünk a Szentlélek munkálkodni. Az apostoloknak szélzúgás jelezte a Lélek eljövetelét, szél, amely felfrissülést hoz a tikkadtság után, kisöpri a szmogot és tiszta, éltető levegő érkezik a helyére. Az apostolok először a tömeg előtt tettek tanúságot, majd a világban kezdték el hirdetni Krisztus tanításait, a megváltás ígéretét. Mindehhez erőt is kaptak, hogy el tudják viselni a hitvallásukkal járó megpróbáltatást, szenvedést és János kivételével a valamennyien vértanúságot tettek hitükért.

A Szentlélek olyan, mint a csónakon a vitorla. Ha nem húzzuk fel, csónakunk csak céltalanul hánykolódik a hullámokon vagy el is süllyedhet. Ha felhúzzuk a vitorlát és szélirányba állítjuk, eljuthatunk oda a hajónkkal, ahová szeretnénk. Rajtatok múlik, kedves bérmálkozók, hogy felhúzzátok-e a vitorlákat, meghalljátok-e azt, amit Isten kér tőletek. – fogalmazott Antal atya. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bérmálás a végét jelenti a keresztény „ranglépcsőnek”, hanem kezdete nagykorúvá válásunknak a keresztény életben. Amennyiben kereszténységünket komolyan gondoljuk, legyen kapcsolatunk rendszeres az imáinkban Istennel, sokszor és gyakran kérjük Isten segítségét, de emellett kérdezzük is meg: „Uram, mit vársz tőlem, mit tegyek?”. Megmondja a Lélek, mi a teendő, legyen az bocsánatkérés hibáink miatt, mulasztásaink pótlása, vagy változtatás helytelen magaviseletünkön. S önmagunk formálása után pedig legyünk képesek másoknak is példát mutatni. A kegyelem úgy válik bennünk teljessé, hogy életünkkel, szavunkkal mindig tudjunk Krisztusról tanúskodni. Mit jelent ez? Ne múljon el nap ima nélkül, egy keresztvetés, egy fohász reggel és este biztosan belefér. Szenteljétek meg az Úr napját vasárnaponként a szentmiséken, rendszeres legyen életetekben a szentgyónás és a szentáldozás, ne csak olyan különleges alkalmakkor mint a bérmálás, házasságkötés vagy temetés. Fontos, hogy ezáltal mindig meg tudjatok újulni, egyre jobbak lenni, hogy egyre igazibb kereszténnyé válhassatok ebben a világban. Terjesszétek a szeretetet, törekedjetek a békességre, nemcsak a családdal, közeli barátokkal, hanem minden társatokkal. Isten szeretete rajtatok keresztül másokat is el tud érni.

Ha befogadjátok Isten és a Szentlélek ajándékait, fényt és örömet hoztok a világba, erőt a gyengeségbe, akkor nemcsak a saját életeteket teszitek jobbá, hanem az egész világot. – zárta gondolatait a főpásztor.

A szentmise végén Antal atya megszentelte a bérmálkozóknak szánt ajándékokat, valamint megköszönte a jelenlevőknek a szívélyes és szeretetteljes fogadtatást.

Főpásztorunkkal június 6-án, az Egy húron… keresztény zenei rendezvény záró szentmiséjén találkozhatunk ismét Alsószentivánon.

További képek a Bérmálás galériában!

Május 20-án a Katolikus Pedagógiai Intézetben átvehettem a Teremtésvédő iskola címet, amelyet 3 évig használhat iskolánk. A fatáblán a bárka szimbólum szerepel, mely Noé bárkájára utal, a hét ablak pedig Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájában megfogalmazott hét ajánlásnak felel meg:

1) válasz a Föld kiáltására,

2) válasz a szegények kiáltására,

3) ökológiai gazdaság megteremtése,

4) az egyszerű életmód elsajátítása,

5) ökológiai nevelés,

6) ökológiai lelkiség,

7) közösségi elköteleződés és részvételi cselekvés.

A fenti szemlélet óvodánk és iskolánk működését évek óta jellemzi, óvodakertet és iskolakertet alakítottunk ki, állatbarát és madárbarát intézmény vagyunk, óvodásaink és iskoláink a Filip Méhészet tiszteletbeli méhészei egy-egy méhcsalád virtuális örökbefogadóiként, mint ahogy az Előszállás Zoo és a Pécsi Zoo állatait is fogadtuk már örökbe. Rendszeresen szervezünk témanapokat a teremtett világ védelme, a fenntarthatóság és az állatvédelem köré, rajzpályázatokon indultunk, adományokat gyűjtöttünk. S ha ezt tovább tudjuk vinni a fenti ajánlások alapján, 3 év múlva lesz lehetőségünk ismételten elnyerni a címet.

Magáról a díjkiosztóról nem írnék részletesebben, mivel az a Magyar Kurír katolikus hírportálon mindenre kiterjedően olvasható ide kattintva. Két dolgot azonban szeretnék megosztani:

Az első a tüzet oltó madár története, egy klasszikus kecsua (dél-amerikai) indián tanmese a kitartásról és a felelősségvállalásról. A legismertebb változat szerint egy hatalmas erdőtűz során az állatok tehetetlenül és rémülten menekültek, egy kolibri azonban a lángok fölé repült, és apró csőrében egyetlen csepp vizet hordva próbálta eloltani a tüzet.

A többi állat kinevette: „Ugyan mit érsz el egyetlen csepp vízzel? Túl kicsi vagy ehhez a hatalmas tűzhöz!”

A kolibri bátran így felelt: „Én csak megteszem azt, ami tőlem telik.”

A történet arra tanít, hogy sosem a tettünk nagysága számít, hanem az elszántságunk, amellyel a problémákhoz állunk. A cselekedetünkkel mutatunk példát másoknak is.

Az indián nagymamák időnként elmesélték ezt a történetet unokáiknak, majd így fejezték be:

„Szeretnél csodákat vonzani az életedbe? Tedd meg a te saját dolgod. Nem az a te felelősséged, hogy megmentsd a világot, vagy minden problémára megoldást találj – hanem az, hogy az univerzum egyéni személyes szegletével foglalkozz. Ha mindenki ezt teszi, a világ megmenti önmagát."

Ahogyan mi is valljuk pedagógiai programunk elején Calcuttai Szent Teréz anya szavait idézve: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."

A második pedig a köszönetnyilvánítás. Ez a cím ugyanis közös eredményünk: része minden gyermek, aki lelkesen dolgozott az óvoda- vagy iskolakertben, odafigyelt a témanapokon, odafigyelt arra, hogy lekapcsolja maga után a villanyt, jól elzárja a mosdóban a csapot, vigyázzon mindarra, ami körülveszi, és megbecsüli mindazt, amit közösen létrehoztunk illetve őrizünk és művelünk. Részese minden pedagógus és dolgozó, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a fentebb felsorolt rendezvények, programok évről-évre megvalósulhassanak. Részese minden szülő, hozzátartozó, aki bármilyen formában segítette munkánkat, legyen az akár virágpalánták, kerti magok beküldése, akár adományfelajánlás, akár programszervezésben való közreműködés. Intézményünk vezetőjeként nagyon szerettem volna évekkel korábban, hogy mindezek megvalósuljanak, de csakis együtt, közösen, diákok, tanárok és szülők összefogásával, támogatásával érhettük el ezt az eredményt. Köszönöm szépen mindenkinek!

Kiss Attila főigazgató

A kertészkedés az egyik legjobb és leghatékonyabb eszköze a környezeti nevelésnek. A valódi, mély környezettudatosságot ugyanis nem a tankönyvekből, hanem a saját élményeken és tapasztalatokon keresztül lehet igazán megtanulni.

Az elmúlt időszakban a gyerekekkel és kollégákkal közösen vettük kézbe a szerszámokat, hogy teljesen megújítsuk az iskolakertünket. És a változás elképesztő!

Mi mindent alkottunk együtt?

 Az erdős részen bodza, kökény, som, vadrózsa, díszalma és homoktövis. cserjék kaptak helyet, hogy igazi, biztonságos élőhelyet és táplálékot biztosítsunk a kertünk apró lakóinak.

Egy teljesen új ágyást is kialakítottunk, amely igazi fűszer- és gyógynövénybirodalom lett! Elültettünk kamillát, mentát, levendulát, citromfüvet, oregánót és kakukkfüvet is. Így a gyerekek nemcsak a formákat láthatják, hanem testközelből, az illatokon és ízeken keresztül is felfedezhetik a természet patikáját.

Az iskola előtti rész teljesen új formát öltött! A régi sziklakertet átköltöztettük, a területet pedig hullámzó mintákkal osztottuk meg. A növényeket a magasságuk szerint terveztük meg, a fenyőfa alá pedig árnyéktűrő fajtákat ültettünk, így hamarosan egy igazi virágfolyamban gyönyörködhetünk.

Az ágyásokat természetes faágakkal szegélyeztük, ami nemcsak szép, de szuper búvóhelyet nyújt a bogaraknak is.

Pillangókertben nyáriorgonákat ültettünk, mezei virágmagokat szórtunk el. Remélve, hogy kedvükre való lesz lepkéinknek.

A fenntarthatóság jegyében az ágyásokat mulccsal takarjuk be. Ez a lépés a környezettudatos kertművelés alapja: segít megőrizni a talaj nedvességét, így sokkal kevesebb vízzel is beérik a növényeink, miközben a gyomoknak sincs esélyük.

Ez nem csak munka – ez észrevétlen fejlődés és tanulás! A kertpedagógia csodákra képes. Miközben a gyerekek ültetnek, rengeteg mindent elsajátítanak:

1) Együttműködést és türelmet: Megtanulnak figyelni egymásra, kivárni a sorukat, és közösen dönteni a színek, formák elrendezéséről.

2) Finommotorikát és precizitást: Az apró magok elvetése, vagy egy törékeny, háromleveles palánta átültetése (tűzdelése) hatalmas figyelmet igényel, hogy megóvják a gyökereket.

3) Felelősségvállalást: Amikor a kezünk „koszos” lesz az anyaföldtől, közelebb kerülünk a természethez, a jó Isten teremtett világához. A gyerekek pedig nem engedik el a növények „kezét” az ültetés után sem: a mindennapi locsolásban és gyomlálásban is szorgalmasan segítenek. Megtanulják, hogy felelősek vagyunk azért, amit gondoztunk!

Hatalmas köszönet minden szülőnek és gyereknek a rengeteg felajánlott növényért, és a pedagógusainknak, akik a saját kertjük kincseivel bővítettek növényállományunkat.

Most pedig izgatottan és türelemmel várjuk, hogy a magok kikeljenek, az új fűszernövényeink pedig illatozzanak, és a kertünk teljes pompájában virágozzon. Mert a természet interaktív, izgalmas, és a legjobb tanítómester!

További képek az Iskolakert kialakítása galériában!

Szloboda Marianna

Az ELTE Origó Nyelvi Centrum Kft. rajzpályázatot hirdetett meg általános iskolások számára, amire diákjaink közül nyolcan neveztek be (5 ötödikes és 3 nyolcadikos tanuló). A pályázat témája egy idegen nyelven olvasott (angol vagy német) mese illusztrálása volt.

A nyelvvizsga központ így fogalmazta meg a pályázattal kapcsolatos célját: 

„Tekintettel arra, hogy kiemelten fontosnak tartjuk a nyelvi képzést, azon belül a kisiskolások nyelvtanulását, a pályázattal arra szeretnénk őket ösztönözni, hogy a mesék világában kalandozva, játékosan és kreatívan ismerkedjenek meg az idegennyelvű mesékkel és ennek köszönhetően fejlődjön a szövegértésük.”

Minden egyes tanulót emléklappal, egy angol nyelvű olvasnivalóval és egy kis édességcsomaggal jutalmaztunk a szépre sikerült pályaműveikért.

Köszönjük a belefektetett munkátokat és bátorítunk benneteket, hogy ismerjetek meg minél több angol nyelvű mesét, történetet!

Jákob Zoltánné