A tavalyi évben hagyományteremtő jelleggel a Kisfaludi Vadasparkban jártunk egy kis önkéntes munka keretében. A hagyomány azonban azért hagyomány, hogy a későbbiekben is folytassuk: így idén is felkerekedtünk, megtettük a közel 200 km-es utat, és újra ellátogattunk a Vadasparkba. A tavalyi, már kipróbált és bevált csapattal indultunk útnak, a gyerekek már hetek óta nagy izgalommal készültek az eseményre.
Ezúttal már ismerős környezet fogadott bennünket, bár kisebb-nagyobb változások történtek tavaly óta. A gyerekek virágot ültettek, kitakarították a selyemmajmok belső férőhelyét, lemosták az üvegfelületeket a szurikáták és a zebramungók kifutóin (a helyes technikát az osztályfőnöküknek kellett megtanítania…), betakarították és a tárolóba talicskázták a korábban lekaszált szénát, délután pedig segítettünk ázsiai hangulatot varázsolni a pihenőpavilon környékére. Közben volt idő némi lazításra is: a grillrácson sorban sültek a finom húsok, kolbászok, sajtszeletek. Több új lakót is megcsodálhattunk, köztük a Bécsből néhány hete érkezett Damara-zebracsikót, a zebramungókat, illetve az aznap reggel született indiai antilop borjúkat.
A Vadaspark tulajdonosa és alapítója, Böröczky Roland elmesélte, hogyan alakul át a bemutató a közeljövőben. Azt minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a tervek fantasztikusak, ezek megvalósításával az egyik leggyorsabban fejlődő és leginkább figyelemre méltó magánállatkert lehet az országban (legalábbis e sorok sokat tapasztalt, szerény írója véleménye alapján). Mindenképpen szeretnénk jövőre visszatérni, és megcsodálni a megújult és még szebb vadasparkot.
Köszönjük Böröczky Rolandnak a szívélyes vendéglátást és a lehetőséget, hogy bekapcsolódhattunk egy valódi állatkert munkájába.
Boros Tamás
További képek a Kisfalud Zoo galériában!